A Földről látták néhányan a fényes hullócsillagot az éjszakai égen. Voltak, akik kívántak is. Személy szerint nem tudom, hullócsillagnak számít-e az idegen űrhajó, ami éppen elég a légkörben. Talán nem is fontos…
Elég fontosnak érezte azonban egyetlen utasa, Zarzix. Mi nevezzük így (vagyis inkább csak én), önkényesen, hisz nem tudnánk kiejteni az igazi nevét. A hangok többsége, amiből a neve áll, nem is esik a mi hallástartományunkba. De mindez csak apró érdekesség a nagyobb érdekességhez képest…
Zarzix tudta, hogy meg fog halni és körülbelül annyira örült a dolognak, mint amennyire ennek egy bármelyik, épeszű lény örült volna az ismert, illetve ismeretlen világegyetemben. Persze az „épeszű” fogalom elég érdekes téma, meg hosszú, tehát ne is menjünk bele. De úgy érzem értik: Nem örült.
De nem kell aggódni, a lehetőségekhez képest elég jól sült el a dolog: Zarzix a Mennybe került.
Az irányíthatatlan űrhajó vezérlőrendszerével való hadakozás, izzadás, idegesség és rettegés, kétségbeesett lemondás után szinte átmenet nélküli volt a nyugalom és a béke érzése. „Ez a halál? Nem is olyan vészes…” Tényleg nem volt vészes.
- Légy üdvözölve Zarzix! – Az alak az anyanyelvén szólt hozzá, tökéletesen ejtve számunkra rendkívül furcsa nevét. Némileg meglepődött, mert úgy tudta, több tucat fényévnyire nem laknak fajtabeliek errefelé.
- Üdv… - mondta mindenesetre ő is.
Végre kinyitotta a szemeit (egyszerre csak egyet, de szép fokozatosan mind a kilencet). Előtte, nem messze egy hatalmas aranyszínű kapu állt, gyönyörűen megmunkálva. De mintha vele együtt az is a semmiben lebegett volna… Mint ahogy a kaputól felé közeledő szakállas ember is. Nem volt öreg, olyan kortalan, és az arckifejezése határozottan derűs…
Zarzix elsőre persze úgy reagált az emberi lényre, hogy „Miafaszez?” (persze fajának megfelelő kifejezéssel, de elég jó ez földi fordításra), viszont az adott környezet nem igazán engedte kiakadni, vagy akár csak jobban meglepődni. Csendes nyugalommal várta hát a furcsa alak közeledését.
- A nevem Szent Péter, én vagyok a helyi túlvilág egyik fő adminisztrátora. Részvétem a halálod iránt. Mivel a mi vallásaink, isteneink, hiedelmeink és hiteink körzetében pusztult el a tested, ezért mi fogjuk gondját viselni lelkednek az örökkévalóságban. Gondolom rengeteg kérdésed van. Időnk, mint a tenger, bátran kérdezz! Egyszerre több ezer helyen vagyok még, főleg keresztényeket, illetve keresztény területeken felnőtt ateistákat kalauzolva. Mindenkinek rengeteg kérdése van…
- Nekem elsősorban az lenne, hogy mi vagy te? – Kezdett neki Zarzix.
- Ó igen. Nos, külsőre ember, mint a bolygón élő egyik legintelligensebb faj képviselője. Valójában a formám és a kilétem, a történetem és minden velem, illetve ezzel a hellyel kapcsolatban a helyi hitvilág és az értelmes lények pszichéjének a kivetülése. Ez a hely a hitük nélkül is létezne, de ők alakították ilyenné.
- Tehát meghaltam… De nagy szívás. Nálunk is van vallás, sőt több is, de azt hittem marhaság az egész. Sőt, ahány bolygó a galaxisban, annyiszor egy tucat vallás van a világmindenségben!
- Nos, igen, tudom. És tudod mit? Tényleg marhaság az egész. – A Szent Péternek nevezett entitás boldogan nevetett fel. – De ez a hely létezik, a Lelkek Paradicsoma, menedék, ahova haláluk után a lélekkel rendelkező lények esszenciái, tudatai jutnak. Több vallás azt mondja itt a Földön, hogy a kutyáknak, macskáknak, egyéb intelligens, értelmes földi lényeknek nincs, csak az embernek van lelke. Mekkora kapitális ökörség! Elég felháborító egoizmus. A menny mindenhol ugyan olyan, bármerre is mész a világegyetemben.
- Na és a Pokol?
- Mmm, hát igen. Az is van. De nem vallástól függ. Bármennyire is furcsa, van a világban egy egyetemes és szilárd JÓ. Az értelmes lényekkel jelent meg a gonosz és a rossz fogalma. Előttük minden JÓ volt, bármi történt. Ha valamelyik értelmes lény rosszat követ el, akkor valamennyi időre a pokolba jut. Ez elég egyszerű dolog, azt kapja, azokat kell átélnie, amilyen rossz dolgokat más értelmes lényekkel elkövetett… Egyes esetekben elég hosszú procedúra is lehet. Évszázadok. Tegyük fel, hogy üzletember voltál, aki elpusztíttatott több ezer hektárnyi esőerdőt, a haszon érdekében, megfosztva több ezer embert és állatot lakhelyétől? Ezért annyi ideig fogsz úgy szenvedni, ahogy ők, ahányan voltak… De ez egy elég komoly leegyszerűsítése a dolgoknak. Az őszinte megbánás és a jóvátétel, vagy annak már a szándéka is, nagyon sokat elenged ebből. Összefoglalva: Ha másokat bántasz, azért kerülsz a pokolba, hosszabb-rövidebb időre. Aztán jöhetsz ide. Persze a mentális problémáktól mentesen, meg minden…
- Hú… Érdekes. De elég igazságosnak érzem.
- Ugye?
- Szóval… bemegyek azon a kapun… – Szt Péter bólintott. – és csomó olyan lénnyel fogok együtt élni egy világban, mint te, fajtársaimat soha többet nem látva.
- Hát ez így elég rosszul hangzik, de mivel ez itt a Mennyország, ezért nem fog semmi zavarni. Sőt, boldog leszel. Nyugodt, békés, elégedett. A világ körülötted folyton változó, de kellemes. Ha napokig, évezredekig fekszel hanyatt a földön, azt is élvezni fogod. Beszélgetni fogsz az emberekkel. Őket sem fogja zavarni, hogy milyen furcsa vagy… már bocs.
- Semmi, semmi… És ha lennének még kérdéseim? Úgy érzem, ezt még emésztenem kell kissé…
- Ó, bármikor, ha lesznek, és fel is akarod tenni őket, nem csak elmélkedni rajtuk, vagy másokkal beszélgetni, megjelenek majd én, vagy egy angyal, hogy válaszoljak rájuk…
- Mi az az angyal?
- Szárnyas, glóriás alak, az itteni mitológia egyik kivetülési formája. De majd megismerheted a többi vallás kinézetét is, ha érdekel. Na, úgy érzem, készen állsz, és ebben én csalhatatlan vagyok. Mehetünk?
- Menjünk!
A kapu kinyílt, és ők elindultak.
2012. október 10. 9:32
