„Kriszti! Meséltem már neked Idegeskéről? (Született Zoltán néven, de itt mindenki csak így hívja, és nem csak a háta mögött.) Szinte biztos, hogy már említettem valamikor, de ha nem, öreg hiba, ez az ember megér egy mesét! Nyugodjon békében! :P Hallod… kész. Szóval Idegeske (nem bántásból, szakmailag nagyon tiszteljük és soha nem ártott senkinek), eszem a lelkét szegénynek, mindig is nagyon szorongós volt. Úgy értem látod rajta. Folyton ideges. Alacsony, köpcös, szemüveges, sohasem volt nője, látod rajta, hogy szerencsétlen, tutira sokat bántották a suliban… Félreértés ne essék, a vidám hangnem és a halála iránti teljes részvéttelenség ellenére mindig is tekintélyes mennyiségű szánalommal és megértéssel voltam Idegeske iránt. (Már amennyire tőlem telik) De az irónia, ó az irónia!! Várjál, mondom!
Tehát, nem is emlékszem már, ki mesélte, hogy egyszer, egy céges bulin Idegeske kissé felöntött a garatra (gondolom 2+ tojáslikőr, érted, eszem a zúzáját) és előadta, hogy ő mennyire utálta régen, kis korában amikor egy számítógépes játék bármilyen formában időre megy (dettó btw), meg hogy az egész élet gyakorlatilag így működik, mert HA nem jut időben ételhez, italhoz, alváshoz, ehhez meg ahhoz a vitaminhoz, megfelelő hőmérséklethez, satöbbi, satöbbi, akkor bizony MEGHALSZ, és hogy ez milyen borzalmas és nyomasztó. És így, mint mondta, ketyeg az óra folyamatosan! Tik-tak, tik-tak. Amivel tulajdonképpen vitatkozni nem lehet… De így már érthető, hogy szegény ember miért evett, vagy ivott folyamatosan, mikor láttuk. Gyakorlatilag tíz percenként megevett egy fél szendvicset, elropogtatott pár darab chipset, vagy megivott egy fél pohár vizet. Sosem értettem, azt hittem valami emésztési problémája lehet, vagy ilyesmi.
Tehát, Idegeske szerint az élet időre ment, ketyegett az óra, ha nem jut időben táplálékhoz/folyadékhoz, akkor meghal. Mondom, végül is tök igaz, de itt a civilizált világ kellős közepén, jobban aggódhatott volna más dolgok miatt is. Hehe. Tehát, tegnap, szerencsétlen flótás, ebédidő vége felé még odaszólt nekünk, hogy „Mindjárt jövök, csak kiszaladok még a boltba valamiért” – gondolom kellett neki a tartalék a nap második felére. Hát két perc múlva hallom, hogy az egyik nőstényünk – no offense leány, ismered az itteni csajokat – sikoltozik az ablaknál, hogy „Elütötték, elütötték!”
Szegény idegeskét, ahogy az út túloldalán lévő boltba próbált átjutni (mellesleg teljesen szabálytalanul, de ezért ki hibáztatná?), hát nem elütötte a busz?! Basszus... Gondolnád, hogy egy ilyen ember erre jobban odafigyel, nem? Hogy a forgalommal is jobban vigyáz… Mekkora vicc? Félre ne érts, most is, meg akkor is, őszintén elszontyolodtam szegény halála miatt. De akkor is, POÉN! Remélem megbocsátja nekünk az ugratásokat, illetve ezt a viccelődést is, ha most figyel valahonnan. Ott már tutira nem kell aggódnia az idő miatt…”
2012. november 12. 8:41-9:06
