Variációk egy témára
Semmiféle erkölcsi aggálya nem volt a tette miatt. Csak felcser volt, nem orvos. Hippokratészi esküt sosem tett... és még ha tett is volna! Elsősorban ember volt, másodsorban katona, harmadsorban pedig hadsebész. Manapság, amikor a sebesülések többnyire erővértben történtek, kaotikus csatamezőkön, a világűrben, idegen bolygók felszínein, valódi munkája többnyire abból állt, hogy amputált. Mire kezelhető körülmények közé került valaki, vagyis az ő kezei közé, addigra vagy meghalt, vagy idővel amúgy is kiheverte volna a dolgot, ugyanis az erővértben komplett orvosi felszerelés rejtőzött.
Rémült volt és kétségbeesett, de a lelkiismerete meg sem rezzent. Vasquez nővérnek már úgyis mindegy. Vagy ő, vagy mindketten. És amúgy is, az ostoba nőszemély hozta fejükre a bajt… Ahogy továbbra is a szellőzőben lapulva óvatosan lesett kifelé az asszony maradványaiból lakmározó három kistermetű zerglingre azon gondolkodott, hogy végeredményben jobb is, hogy így történt… Egyedül sokkal könnyebb lesz túlélnie. Csalinak jó volt a nő, másra nem…
Csak most vette észre, hogy remeg az adrenalintól, izzadó tenyerében pedig még mindig szorongatja az orvosi monomolekuláris vágópengét, amivel a szellőzőjárat falait átvágta. A járat, amit ezek után már csak egyetlen drótkötél tartott, leszakadt, rázuhanva a lenti zerg járőrcsapatra – egyre a sok közül, amik, miután a dögök ellepték a támaszpontot módszeresen átfésülték a terepet, levadászva az esetleges túlélőket. A szerencsétlen nő a csőben volt, pillanatokon belül meghalt az ellenség karmai közt, éppen csak egyszer tudott sikítani. Talán nem is tudta, hogy kollégája okozta a vesztét. De mit számít ez már? Megmozdult a csőben, mire a három lingből és egy hydraliskből álló csapat egyöntetűen feléjük kapta a fejét. A férfi azonnal kihátrált a csőből, annak fali szakaszába (éppen időben, mert pár jókora tüske, amit a hydralisk köpött oda, fúrta át az acélt pontosan ott, ahol pár másodperce még ő volt). Büszke volt magára gyors felfogásáért, mert azzal, hogy leszakította a járatot és a nőt áldozati bárányként az éhes szájak közé taszította, elterelte magáról a gyanút.
Ismét feltűnt a hydralisk. Legalábbis valószínűleg ugyan az. Kígyószerű altestén kúszott vissza arról a folyosóról, amerre eltűnt, miután a nőt széttépték. Talán jelentést tett… bár a hírszerzés szerint ezek között a dögök közt valamiféle telepatikus kapcsolat van… De mi van, ha a társainak szólt arról, hogy valahogyan fésüljék át a szellőzőket? A férfi a gondolattól megrémült és óvatosan maga mögé lesett. A nagytermetű Zerg ekkor hangosan sziszegve rontott a kicsi lingek közé, mire azok nyikorogva ugrottak hátra. Mikor a hydralisk kitépett egy darabot a nőből és mohón falni kezdett, a férfi megrázta a fejét. Nem, a szellőzőkben biztonságban kell, hogy legyen… ha irányítja is őket valami magasabb értelem (márpedig biztosan) ezek akkor is csak ostoba állatok.
Biztos volt benne, hogy pár napon belül a hadsereg visszafoglalja az állomást. Mindenesetre erősen remélte! Egy tucat lángszórós és gyalogos képes lenne megtisztítani az egészet. Addig meg csak kihúzza valahogy! De figyelmeztetni kell a hadsereget, hogy ezek után telepítsenek olyan műszereket, amik a föld alatti aktivitást is érzékelik, ugyanis a dögök a padlóból rágták be magukat, minden figyelmeztető előjel nélkül! Igazság szerint logikus. Számíthattak volna erre…
2011. december 9. 11:06
***
Vasquez nővér rémülete határtalan volt. Látta, hogyan szaggatják szét az iszonyatos dögök kollégáit, barátait, hallotta a sikolyaikat. A félelemtől elvakultan követte Robertsont, amikor az, csak pár másodperccel a sikolyok felhangzása után, bemászott egy szellőjáratba, amit pillanatok alatt nyitott fel sebészeti pengéjével. A szűk járatban kúszva a férfi után végre volt ideje felfogni pár dolgot… A felcser mintha már előre eltervezte volna ezt a menekülési módot. Vagy tényleg ilyen iszonyatosan gyors volt a felfogása.
Ahogy a távolból újabb és újabb sikolyok, állatias hörgések és üvöltések hallatszódtak, a nővér halkan szipogni kezdett, de lehulló könnyeinek homályán át is elszántan meredt az előtte kúszó férfi cipőjének talpára és mászott ő is tovább. Az öröm homályos emléke szűrődött át az iszonyaton, amikor arra gondolt, hogy az adott esetben a lehető legszerencsésebb, hogy ezzel a jóképű férfivel került ebbe a helyzetbe. Egyáltalán nem ideillő gondolat volt, de már hónapok óta tetszett neki Robertson és ez így, vele… kevésbé borzalmas, mintha más lenne. Azonnal elfogta a bűntudat. Azok a kollégái, akikre most gondolt, már mind halottak, vagy haldokolnak az iszonyatos zergek karmai közt…
Már több elágazást is elhagytak, de az egyik után a férfi megtorpant. Elől, közel, rémült sikoly hallatszott. Óvatosan hátranyújtotta jobb kezét a teste mellett, és hátrafelé intett, hogy tolassanak vissza. A legközelebbi elágazásnál aztán Vasquez nyomakodott előre a csőben. Nem volt könnyű dolga a szűk helyen, és tudta, hogy a férfinak még nehezebb lesz… de sikeresen átjutottak mindketten. Az új irány, mintha világosabb részek felé vezetett volna. Egy perc múlva kiderült, azért, mert a szellőzőjárat egy nagyobb termen vezet át, ahol a szabadban fut, és itt a rácsozott acélfalain átszüremlik befelé a fény. A járatot a magasból lenyúló vékony acélvezetékek tartották…
A terem, ahogy belesett üresnek tűnt. Vajon az acélsodronyok megtartják úgy is a járatot, hogy ők benne vannak? Minden bizonnyal. Szinte biztos volt benne, hogy visszafelé nem mehetnek. Próbálta lecsillapítani félelmét, bátornak mutatkozni a férfi előtt, jelezve, hogy semmiképpen nem lesz terhére a bujkálásban…
Elindultak… Alig tettek meg azonban pár métert, az egyik közeli, oldalsó átjáró vékony ajtaját egy hatalmas, sziszegő fej szakította át. A kígyószerű lény két, kampóban végződő karmával könnyedén széttépte az ajtót, majd benyomult a terembe. Mögötte három, kisebb, kutyaszerű ocsmányság érkezett. Vasquez nővér rémülten kúszott volna visszafelé a falba, minél távolabb a pokoli szörnyetegektől. Nagy igyekezetében azonban belerúgott a szellőzőjárat falába, ami határozott hangon megzörrent. Négy borzalmas tekintet fordult azonnal feléje. Néma imát mormolt, egész testét remegve összeszorítva, hogy a dögök érzékszerveikkel ne lássanak át valamilyen módon a rácsokon. Tudta, hogy nem lehet, egy ember nem látna át… Elég messze vannak lent, hogy ne érjék el őket, de hát ki tudja, miket uszíthatnak még utánuk ide…
Maga mögött halk csusszanásokat hallott. Robertson visszakúszott a járat hátsó részébe… Ekkor a lenti nagy dög, amiről alig bírta levenni a tekintetét felkapta a fejét és két, villámgyorsan száguldó valamit köpött a cső felé. A nővér hallotta, amint a dolgok becsapódnak a lábai mögött. Remélte, hogy a férfinak mögötte nem esett baja…
Ebben a pillanatban viszont halotta, amint fölötte valami pendül, és azon nyomban széthullott körülötte a világ. Zuhanása a csővel egy méltatlankodva csikorgó zerglingen ért véget (még ha a nő nem is tudta, hogy így hívják), majd még egy utolsó, iszonyodó sikolyra volt ideje, mielőtt a hydralisk karmai átszakították volna a szellőző falát, a testével együtt…
2011. december 15. 12:27
***
Minden erre mutató jel ellenére a lingek NEM agresszívak. Parányi, primitív agyukat a táplálék motiválja, ez hajtja őket áldozataik felé, minden áron, félelmet nem ismerve. HA viszont tele a hasuk, akkor az emberek által legközelebbi ismert motiváció bennük az a játék. Döbbenetes, de igaz: Amikor egy jóllakott ling tép szét valakit, a felsőbb elmék parancsára, azt játékból teszi.
Amikor a felderítőcsapat, három ling és egy hydra személyében meghallotta a fejük fölött, a szellőzőben Vasquez nővér óvatlan mozdulatát, a három, kutyaszerű zergling valójában érdeklődve és izgalommal kapta oda a fejét. „JÁTÉK!” Természetesen a lingek agyában nem ez a szó volt, de elég hasonló… És amikor Robertson felcser átvágta a szellőzőjárat falát, hogy a nővér lezuhanjon gyilkosai közé, és ezek a kis, villámgyors gyilkológépek odaugrottak akkor is az volt primitív elméjükben: „Jajj de jó, izgi, játék!” Ez persze nem vigasztalta Vasquez-t.
Ellentétben a hydraliskek…
Ezek szadista vadállatok. Intelligenciájuk közel azonos az emberekével (a közönséges katonáékéval MINIMUM azonos szinten áll) épp ezért hasonlóak a motivációik is. Az ő elméjük is uralva van a felsőbb elmék által, de ők ezzel elég jól tisztában is vannak. Nem zavarja őket. Kielégíthetetlen gyilkolási vágyuk szinte náluk is elnyomja az életösztönt. Bár ismerik a rettegés fogalmát, ők nem érzik, de érzékelik az áldozatukon. Ha tehetik, elnyújtják, mind a fizikai, mind a lelki kínokat…
Most épp nem tehette. Vasquez nővér élvezhetetlenül gyors széttépése parancsra történt. Az állomást minél előbb meg kellett tisztítani az emberektől. Utána kaja a hadifoglyokból. Ezután visszavonulás. Lesz még lehetőség máskor, másokat lassabban megölni, élve felzabálni. Bárcsak lenne idő elkapni azt a fickót a szellőzőben… bárcsak…
Mert nem volt hülye. Tudta, hogy ott van, látta, érezte a szagát… De majd… kerít majd más áldozatot. Áldozatokat…
2012. szeptember 2. 23:27
