Írósdi

Ha valaki öngyilkossági szándékkal érkezik egy tetőre, attól még baromira meg tud ijedni, ha fegyvert fognak rá. A pisztoly csöve fölött rámeredő szempár hideg volt és kemény. Kicsit engedett a feszültsége. „Ha így, hát így…” Nagyot sóhajtott, majd elmosolyodott. A…

- Nem is… szeretem… a királyt. – Kétségbeesetten markolta mellkasát, ujjai közöl vékony, de kitartó vérpatak szivárgott. Köhögött. Ismét. Ezúttal véreset. – Nem érzed kicsit túlzásnak…? A férfi, akit másik kezével szorongatott, vékony, véres tőrt tartott kezében.…

A gép egyre gyorsult, hajtóművei üvöltve követelték maguknak az eget, majd elérkezett az elkerülhetetlen pillanat, amikor a futómű varázslatos módon elszakadt a talajtól és a gyorsulás préselő nyomását fokozta az ijesztő hátrabillenés… pár fok, de mindig az az érzése…

Egy magára valamit is adó hadvezér, a csata előestéjén álruhában végigjárja a tábor, ellenőrzi az embereit, felkészültségüket, nyugalmukat, elhivatottságukat, hűségüket. A Tábornok igenis adott magára és igen alapos embernek tartotta magát. Amikor az ütközet előtti éjjel…

A világon kétféle ember van. Az egyikük szereti a munkáját, a másik pedig nem. Az egyik, amikor reggel felébred, és elindul, hogy teljesítse a kötelességét, azt boldogan, mosollyal az arcán teszi. A másik persze nem. Nos, Tihanyi Elemér nagyon szerette a munkáját. A sírásói…

Nem igazán értette, mi történik vele. Arra eszmélt, hogy négy fehérköpenyes fickó vonszolja egy hosszú, szürke folyosón, majd miután megérkeztek egy szobába, se szó, se beszéd ledobták egy fehér kocsi mellé, aminek minden oldalára furcsa, kör alakú ábrák voltak festve……

Tehát, kísérleti jelleggel elindul a blog. A fő profil az eddigi és ez után megíródó írásaim közzététele, de fenntartom a jogot arra, hogy bármit ide írjak, ami eszembe jut. Ahogy ez már a blogoknál lenni szokott. Kéretik kíméletesnek lenni, vigyázni az alkotni vágyó ember…